Hogyan foglalkozik a manuálterapeuta a boka és térdproblémákkal?

Egervári Darics Dóra gyógytornászunk gyógytollából:

Boka és talpi boltozatok

A terapeuta első találkozáskor, a teljes állapotfelmérés keretében nemcsak a tartást vizsgálja alsóneműben, hanem leveteti a zoknit pácienséről és talptól kezdi megfigyeléseit.

Nézi a páciens láb-boltozatainak állapotát, mobilitását. A lábboltozatok biztosítják a testsúlyunk optimális áttevődését a talajra. Vizsgálja, hogy a talp melyik részére mekkora súlyterhelés jut, hogyan oszlik el. Nézi a sarokcsont állását, tengelyét, a lábujjak állását, a bokát alkotó ízületek állását, a vádli kontúrját, a talpizmok állapotát, izomerejét, hogy csak néhány szempontot említsünk.

Vannak hosszanti és vannak harántboltozataink. Ezek közül legjobban a láb belső oldalán lévő hosszanti boltozatot és az ún. talpi párnákon végighúzódó haránt irányú boltozat állapotát nézzük.
Két fő kritériumot vizsgálunk: a boltozatoknak kellően stabilnak és egyszerre mobilisnak is kell lenniük.

Megnézzük statikusan, amikor egy helyben lazán áll a páciens és járás közben, amikor dinamikusan változik a láb terhelése. Talajfogáskor és gördítéskor rákerül a súlyunk, ilyenkor fontos, hogy kellő mértékben el tudjon lapulni. Elrugaszkodáskor, láblendítéskor ne maradjon ellapult, hanem fel tudjon épülni.

Tehát egy boltozatnál a probléma lehet az, hogy egy vagy több ízületnek a lábfejen nincs kellő stabilitása, vagy pont, hogy túl merev és nem eléggé rugalmas, nem tud megfelelően ellapulni.

A boltozatok stabilitása nagyrészt azok szalagrendszerén, kisebb részt az izomzat állapotán múlik.

Leggyakoribb boltozati problémák: lúdtalp, befelé vagy kifelé dőlő bokaízületek, magas lábfej vagy boltíves láb, bütyök.

lúdtalp: általában gyenge kötőszöveti struktúra miatt alakul ki, de következménye lehet magas lábboltozatnak, lesüllyedt bokaízületnek vagy sokízületi gyulladásnak is.

A manuálterapeuta átmozgató fogásokkal vissza tudja hozni a merev, vagy nem kellően mozgó ízületekbe a rugalmasságot, mobilitást.

Kezelni tudja a talpi izombőnyét, ami boltozatproblémáknál szinte mindig letapadt vagy feszes, rugalmatlan.  Ha pedig veszít a rugalmasságából, begyulladhat, fájdalmassá válhat.

A manuálterapeuta, izomkezeléseivel aktivizálhatja azokat az izmokat, amelyek aktívan részt vesznek a boltozatok emelésében, ellapításában. Ki tudja alakítani a jó mozgásmintát, célzott feladatokat ad gyakorlásra, és ha a páciens kellő gyakorisággal és intenzitással végzi is őket, a várt eredmény sem marad el.

Bokasüllyedésnél és a többi boltozatproblémánál is át tudja mozgatni a sarokcsontot, a felső, alsó ugróízületet alkotó csontokat egymáshoz képest, bemozgatja őket a korlátozott irányba, megadva nekik a lehetőséget a megfelelő mértékű elmozdulásra.

A bokasüllyedés és a lúdtalp már egészen korán, kisgyermekkorban is megjelenhet. Kritikus időszakok a felállás, járni tanulás, fontos, hogy ezeket ne siettessük, ne kapjon túl korán túl nagy terhelést a láb.

Bármilyen életszakaszban kialakulhat bokasüllyedés, ha hirtelen nagyobb terhelés éri a lábat a megszokottnál. Ilyen lehet például egy műtét vagy baleset utáni tartós fekvés, tehermentesített helyzet után az újbóli súlyterhelés, lábterhelés. Ezért a boka és lábfej körüli izmok megerősítésének és manuálterápiával való kezelésének kiemelt fontossága van a rehabilitációban is.

A boka leggyakoribb sérülése a rándulás, amivel hajlamosak vagyunk nem foglalkozni, kezeletlenül hagyni vagy túl korán terhelni, ha nincs nagy fájdalom. A kezeletlen rándulás következménye az ízület megváltozott terhelése, instabilitása. Lágyrész manuálterápiával ebben az esetben kezeljük a letapadt szöveteket, izmokat, aktivizálhatjuk itt is a gyengébben vagy egyáltalán nem működőeket és nyújthatjuk, mobilizálhatjuk a túlfeszülteket. Végül tornagyakorlatokkal megerősítjük a boka körüli izmokat, egyensúlyi feladatokkal javítjuk, fejlesztjük a sérült ízületi helyzetérzékelést. A torna és a manuálterápiás kezelések történhetnek egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve a nagyobb hatékonyság érdekében.
Térdproblémák

Már amikor a páciens belép az ajtón, nézzük a járását, lépéseit. Szimmetrikusan lép-e, megvan-e teljesen a térd nyújtása, hajlítása, van-e duzzanat a térde körül, milyen a térdkalács állása.

Miután megáll a szakemberrel szemben, az megtekinti a térdízületeket alkotó csontok, tehát a combcsont, a lábszárcsontok és a térdkalács tengelyeit, állását egymáshoz képest. Vizsgáljuk, teszteljük a térdkalács körüli combizmok, lábszárizmok erejét, működési minőségét, mert ezek egymáshoz való tónusbeli és működésbeli viszonyai meghatározzák annak helyzetét, mozgékonyságát. A környező izmok működését tudjuk rendezni, a térdkalácsot be tudjuk mozgatni a korlátozott irányba.

Speciális tesztekkel ellenőrizni tudjuk a térdízületben lévő két félköríves porc épségét. Vizsgáljuk a keresztszalagok, oldalszalagok épségét, mert ezek adják a térdízület stabilitását.

Leggyakoribb térdszalagsérülés az elülső keresztszalag részleges vagy teljes szakadása, ami legtöbbször esés, baleset, sportolás során oldalirányú vagy kifelé csavaró erőbehatásra jön létre. Mivel ez a szalag a legfontosabb stabilizáló tényező térdünknél, kiesése ízületi instabilitást és kopást eredményez. A rehabilitáció során a célzott gyógytornával párhuzamosan manuálterápiával felszabadíthatjuk a sérülés utáni mozgáskorlátozottság során kialakult izomletapadásokat, szintén működésre késztetjük az inaktívvá vált, vagy a mozgásba csak korlátozottan bekapcsolódó izomelemeket. Ugyanekkora a jelentősége a manuálterápiának és az erősítő tornagyakorlatoknak a műtétre való felkészítésben, hiszen a beavatkozás utána rövidebb-hosszabb ideig nem használhatjuk teljes terheléssel az adott ízületet és a körülötte lévő izmokat, ilyenkor fontos, hogy legyen „miből veszíteni” a kímélő időszak alatt.

Sportrehabilitációban különösen nagy jelentősége van a jó mozgásmintáknak, hiszen a sportoló teste intenzívebb igénybevételnek van kitéve. Egy-egy mozdulatot, mozdulatsort nagy ismétléssel vagy nagyobb intenzitással végez. Ha nem jó iránnyal és erővel húznak, dolgoznak az izmok, vagy nem mindegyik elem kapcsolódik be a mozdulat során, megnő az ízületi kopás és a sportsérülések veszélye.

Kiemelten fontos a négyfejű combizom belső fejének (m.quadriceps femoris vastus medialis) a megfelelő aktivitása és erőssége. Sok térdsérülésnél, kopásnál gyengül vagy inaktívvá válik ez az izom.
Térdkopás.

Az időskori degeneratív térdkopást nem tudjuk megállítani manuálterápiával, de csökkenteni tudjuk a kopás okozta fájdalmat az ízületi tok nyitásával, a térdkalács és a combcsont közötti ízületi felszín kezelésével, a patella bemozgatásával, a térd körüli nyálkatömlők (bursák) átkezelésével, ill. a térd körüli izmok kezelésével.

Természetesen ehhez ugyanúgy kellenek az ízületet mobilizáló és a csípő, comb, vádli erősítő tornagyakorlatok is.

A térdízületnél is nagyon fontosak a tengelyek, a jó mintában működő aktív izomláncok. A normálistól eltérő tengelyállás korai térdízületi kopáshoz, felborult izomegyensúlyhoz, egyensúlyproblémához, a szomszédos ízületek panaszához vezethet.

Sosem vizsgálunk önmagában egy ízületet az alsó végtagokon, mert ezekre olyan ízületi láncolatként tekintünk, amelynél ha egy elemmel probléma van, a többi, szomszédos ízület is másképp terhelődik, az adódó tengelyeltéréseket próbálják kompenzálni.

Ennek hosszútávon az a jelentősége, hogy egy térdprobléma miatt felfelé tekintve a csípőízülettel, medencével, a gerinccel, lefelé nézve pedig a bokaízülettel, a lábfej többi ízületével is lehet eltérés, panasz. Pl. ha hiányzik a teljes nyújtás, tehát a térd enyhén hajlított helyzetben rögzült valamilyen oknál fogva, az a fölötte lévő csípőízületet is enyhén hajlított helyzetbe állítja, a bokaízületet pedig a pipálás irányába mozdítja. A csípőhajlító izmok megrövidülnek, a fölötte lévő medencefél előrecsavarodhat, az elülső combizmok és a vádli hátsó izmai túlnyúlnak, letapadnak, a hátsó combizmok és a vádli elülső izomzata megrövidül, illetve feszessé válik. A felsorolt eltérések közül akár egy is önmagában tud fájdalmat, mozgáskorlátozottságot okozni, de előfordul, hogy nem ezekkel az izmokkal, ízületekkel lesz probléma, hanem a páciens a kiinduló problémájától egy sokkal távolabbi területre fog panaszkodni.

Ezért fontos a teljes tartásvizsgálat, állapotfelmérés, mert a kompenzációk és a mozgásminták egyediek, így a terápiának is egyénre szabottnak kell lennie.

Alsó végtagnál, így térdnél, bokánál is kulcsfontosságú a jó boltozat, a megfelelő tengelyállások, izomaktivitások (ebben benne van a jó izomerő, jó bekapcsolódási sorrend a mozdulatokba, a kellő rugalmasság) és a szimmetrikus lábterhelés.

Ezeket alakítjuk ki manuálterápiás eszközökkel és a gyógytornával.

Egy kis fogalomtár:
sarokcsont=calcaneus